Nem lehet elégszer hangsúlyozni: a 0-6 hónapos korú csecsemők számára a lehető legtökéletesebb táplálék az anyatej. Ha nincs egészségi akadálya, az első félévben minden szempontból a legjobb: összetételében ideálisan alkalmazkodik a kicsi igényeihez, kellő mennyiségben tartalmaz a baba fejlődéséhez szükséges hosszú szénláncú telítetlen zsírsavakat, immunitást biztosít a legkülönbözőbb fertőzésekkel szemben, könnyen emészthető, természetes módon steril. A szoptatás a meghitt anya-gyermek kapcsolat egyik alapja, tehát jelentősége nemcsak táplálkozás-élettani, hanem pszichés szempontból is felbecsülhetetlen. Az utóbbi évtizedek hatékony, a szoptatást támogató világméretű egészségügyi programjai ellenére is a csecsemők egy része különböző okokból az élet első félévében nem anyatejet, hanem mesterséges táplálást, csecsemőtápszert kap. A szoptatás ritkán "ellenjavallott", de időnként ez is előfordul: az anya súlyos krónikus vagy akut fertőzése (pl. tífusz, TBC, AIDS), gyermekágyi pszichózis, illetve a mellbimbó alkalmatlansága, például bimbórepedés esetén. A babáknál egyes anyagcsere betegségek, például a galaktózt bontó enzim hiánya, illetve éretlenségből, agyi károsodásból adódóan a szopási reflex hiánya, esetleg farkastorok lehet akadálya a szoptatásnak. Az anyatejet pótló készítmények többsége ugyan ma már nagymértékben megközelíti az anyatej összetételét, teljesen azonos értékű azonban nem lehet vele! Bár a tápszerek alapanyaga általában tehéntej, anyatej hiányában mégsem maga a tehéntej, hanem az életkornak megfelelő anyatej-helyettesítő, az ún. "kezdő tápszer" jelenti a választandó táplálási megoldást. Ennek legmodernebb formái az anyatej hatását utánozva élőflórát, a szervezet számára hasznos , jótékony hatású baktériumokat is tartalmaznak.
Öt-hat hónapos korra a születési súly általában megkétszereződik. A megfelelő fejlődés csak helyes táplálással biztosítható, ami továbbra is elsősorban anyatejet jelent. Ezenkívül, illetve ha ennek mennyisége már nem elegendő, anyatejpótló tápszerek mellett az idejében elkezdett, jól megtervezett hozzátáplálás biztosítja a baba gyarapodását. Ebben a korban az emésztési és felszívódási folyamatok már kezdenek alkalmassá válni az anyatej és a tápszerek mellett a zöldség- és gyümölcslé elfogadására. Később pedig a pürék, pépek sem okoznak emésztési gondot. A tápcsatornába kerülő idegen anyagok az egyéni érzékenységtől függően stimulálják a szervezetet. Egészséges csecsemőknél négy hónapos kor után már kóros immunválasz (allergia) nem jelentkezik idegen, új anyagok elfogyasztása után. Az új ételek bevezetésekor mindenképpen törekedni kell a fokozatosságra és a nyomon követhetőségre: egyszerre csak egyféle új anyaggal érdemes próbálkozni, és néhány napot célszerű várni a következő kísérlettel. Ilyen idős korban általában még nem jelennek meg a fogak, a csecsemő még nem "rág", de a nyelve és erős fogínyei segítségével a szájában a keverő mozgásokat már próbálgatja. Veleszületett reflexes nyelése kezd átalakulni tudatos tevékenységgé. Nyelvét irányítottan mozgatja, szakaszosan nyel, ami azt mutatja, hogy a baba készen áll a folyékony ételek mellett a félfolyékony ételek elfogadására is. A szájban lévő ízlelőbimbók akkor érzékelik igazán az ízeket, ha azok oldatban, kissé fellazult állapotban kerülnek rájuk, ezért a folyékony-pépes étel ízét jobban érzi a csecsemő, ha kanállal etetik. A kanállal etetés mellett szól az is, hogy ez nem szoktatja le a kicsit a szopásról, nem kényelmesíti el, és a baba hamarabb válik képessé az önálló étkezésre.
A baba táplálásában a 6-8 hónapos kor újabb jelentős változásokat hoz. Amennyiben már hozzászokott a pépes állagú ételek fogyasztásához, akkor eljött az idő az új ízek felfedezésére. Az új ételek bevezetése azonban csakis fokozatosan történhet továbbra is. A gyomor és bélrendszeri emésztő- és felszívó funkciók tovább tökéletesednek, a gyermek már az összetett ételeket is könnyedén fogyasztja. Minden emésztő enzime működik, de a durva ingerektől, például az erős, savas, zsíros, stb. ételektől még óvni kell. Mivel ekkorra már a babának az idegen fehérjékkel szemben is kialakult a toleranciája, elkezdhető a húsfélék adása. A fokozatosság és körültekintés ekkor is fontos, minden új reakcióra, változásra (bőrpír, széklet megváltozása, stb.) oda kell figyelni. Ebben az időszakban többnyire kibújnak az első fogak, amelyek természetesen harapásra még nem alkalmasak, de arra igen, hogy a baba a felaprított ételt falattá alakítsa a szájában. Majszoló étkezése már alkalmassá teszi az ízek elkülönítésére is. Jellemzően az ajkát és a nyelvét együtt használja, cuppog, az ételt a szájában forgatja, ízlelgeti. Félszilárd (villával összetört) ételek adásával a rágás tanulását segíthetjük elő. A baba már tudatosan válogat, felismeri a kedvenceket, és elutasítja a számára kellemetlen ízű ételeket. Önállóan még nem képes enni, de a passzív szereplőből egyre inkább az étkezés aktív résztvevőjévé válik.
A 8-12 hónapos korban egyre több mindent fogyaszthat a kicsi, hiszen a gyomor-bélrendszere tovább érik, az alkalmazkodó képessége is fejlődik az új anyagokkal szemben. Rágó- és nyelőképességének fejlődésével készen áll a darabosabb állagú, több összetevőből álló, gazdagabb ízvilágú ételek befogadására. Ételei már kis darabokban tartalmaznak zöldséget, húst, tojássárgáját, halat, így lehetővé teszik a babák számára a rágás gyakorlását. A fogsor ugyanis ebben az életszakaszban már kezd összeállni, lassan nem csak a pépes étel továbbaprítására, hanem falatok harapására is képes. Azért a húsokat még célszerű vagy darálni, krémesíteni, vagy egészen laza rostúakat (csirke, pulyka, nyúl) választani, nehogy a fogacskák közti résbe beakadva a baba ellenérzését váltsa ki. Ebben a korszakban a baba a száját, kezét együtt használja, étkezéskor kis segítséggel akár már egyedül kanalaz, és a cumi mellett az itatópohárból is egyre ügyesebben iszik. Nagyobb szemcseméretű ételt is a félrenyelés veszélye nélkül képes fogyasztani.
Egyéves korára a baba szinte mindent eszik, hajlandó új ízeket elfogadni, természetesen a nehéz fűszerezéssel, erős ízekkel továbbra is vigyázni kell. A falatokat maga veszi fel és teszi be a szájába, a pohárral, kanállal egyre biztosabban bánik. Csukott szájjal eszik, a falatokat alaposan megrágva. Ebben a korszakban alapozhatjuk meg a későbbi étkezési szokásokat, amelyek nemcsak arra terjednek ki, mit és mennyit eszik, hanem arra is, hogyan. A napi étkezések száma, rendszeressége mellett nagyon fontos az étkezés körülményeit is úgy alakítani, hogy az akár a felnőttkorig is helyes táplálkozást, nyugodt, élvezetes étkezést biztosítson. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
